Dübörög a december, és valószínűnek tartom, hogy sokaknak a fejében, miközben olvassa ezt a néhány sort, párhuzamos gondolatként motoszkál, hogy mit kéne még elintézni, mivel van elmaradva a tervezett ünnepi előkészületekből.Hunyjuk le egy pillanat erejéig a szemünket és figyeljük meg, hogy milyen asszociációink vannak az adventről, a karácsonyi ünnepekre való felkészülésről. Milyen érzések, képek, illatok, színek, testérzések, gondolatok jutnak eszünkbe? Advent eredetileg a várakozásról szól. A befelé fordulásról, az ünnepre való készülésről, csendről, reményről, belső és külső valódi párbeszédekről. Karácsony a szeretet ünnepe. Ma is várunk adventkor a karácsonyi ünnepekre, a szeretteinkkel való beszélgetésre, egymás szeretetének kifejezésére. Hagyd, hogy a várakozás bizsergető érzése átjárjon, s az ünnepi kapcsolódások feltöltsenek. Kívánok mindannyiunk számára egy örömteli, felszabadult, békés adventi időszakot és karácsonyi ünnepet!
„A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.”