Kedves Szülők!
Engedjék meg, hogy néhány gondolattal, tanáccsal segítsem Önöket abban, hogy az óvodába kerülő gyermeküknek és Önöknek, szülőknek is minél könnyebben történjen az óvodába való beszoktatás, beilleszkedés időszaka.
Óvodai beszoktatás
Az első nagy próbatétel a gyereknek és a szülőnek egyaránt az óvodai beszoktatás, aki eddig nem járt bölcsődébe, és most kezdi el a közösségi életet. Rengeteg kérdés kavarog ilyenkor a szülőkben, ami teljesen természetes, pl. hogy melyik óvodát válassza, milyen a jó óvónéni, fogja-e szeretni a gyerek az óvónénit, fog-e tudni barátkozni a többi gyerekkel, hogyan fog tudni beilleszkedni, mennyi ideig tart a beszoktatás, nem lesz-e majd gyakran beteg? Minden kérdésben a jövőtől való aggódás, félelem, szorongás, bizonytalanság húzódik meg, s ebben szeretném egy kicsit segíteni Önöket.
Miért ilyen fontos esemény az óvodakezdés?
Ez az első nagy megmérettetés a család életében, amikor kiderül, hogy vajon jól teljesítettek-e eddig szülőségből, ekkor kapnak visszajelzést arról, hogy a gyerekük „beválik-e”, „megfelel-e”, vagyis könnyen beszokik-e a közösségbe. Sokan azt gondolják, hogy ha a gyermekük hamar megszokja az óvodát, akkor a gyerek is és Önök szülőként is jól vizsgáztak, viszont ha a beszoktatás nehézkes, akkor esetleg valamit elrontottak a nevelésben, kicsit szégyenkeznek a többi szülő, óvónők előtt, és saját kudarcukként élik meg. Tehát nemcsak a gyerek miatt aggódnak, szoronganak, hogyan illeszkedik be, hanem a saját maguk szülői alkalmassága miatt is.
Mit tehet a szülő, hogy ne legyen rémálom ez az időszak?
Az óvodába kerülés előtt elsősorban a szülő tud segíteni a gyermekének, hogy viszonylag zökkenőmentes legyen majd a beilleszkedés, de figyelembe kell venni azt, hogy ez eléggé gyerek, – személyiségfüggő. Egy tény, hogy előbb-utóbb minden gyerek képes lesz rá.
Elsőként érdemes a figyelmüket saját magukra irányítani jóval az óvodakezdés előtt és megvizsgálni, hogy Önök, szülők hogyan állnak az óvodakezdéshez, hogyan gondolnak az óvodára /esetleg sajátélményből is/, mit éreznek, mikor arra gondolnak, hogy egy nap majd ott kell hagyniuk a gyermeküket. Majd a beszoktatás megkezdésekor megfigyelni azt, hogy milyen érzések töltik el Önöket, mikor első nap viszik óvodába, vagy amikor először hagyják ott 1-2 órára gyermeküket.
Miért fontos ez az önvizsgálódás? Azért, mert minden gondolatunk és érzésünk – kimondatlanul is – sugárzik rólunk, a viselkedésünkből, a mimikánkból, hanglejtésünkből. A gyerekeknek pedig nagyon jó antennáik vannak, amikkel képesek venni ezeket az érzéseket és gondolatokat. Ezért ha a szülő maga fél, szorong az óvodától, igazából nem szeretne még elszakadni a gyermekétől, ezeket a félelmeket a gyerek átveszi és ő is elkezd szorongani.
Ezért a szülőnek magával kell elkezdenie a felkészülést az óvodára, hogy szorongásmentesen, lazán, természetesen, pozitívan tudja közvetíteni gyermekének ezt az eseményt.
Megkönnyíti a majdani beszoktatást, ha nem elsősorban óvodát, hanem óvónőt választanak, amire remek lehetőséget kínálnak pl. az óvodákban a játszóházak, egyéb ismerkedési lehetőségek, ahol még a beiratkozás előtt a leendő óvodások és szüleik találkozhatnak a leendő óvónőkkel, megismerhetik az óvoda, az egyes csoportok arculatát /természetjáró, egészségvédő stb./. Persze nagyon fontos az óvónők szakmai felkészültsége is, de sokkal fontosabbnak tartom a könnyebb beszokás és az egész későbbi óvodai élet szempontjából, hogy a gyermek és az óvónő személyisége mennyire „passzol” egymáshoz.
Minden szülő – még ha elfogult is – többé-kevésbé ismeri gyermeke személyiségét, tulajdonságait, hogy milyen típusú felnőtteket fogadott el eddig könnyebben, és ez alapján szerencsés olyan személyiségű óvónőt választani, akinél bízhatunk abban, hogy jó kapcsolat alakul ki közte és a gyerek között. Ha a gyermek eleven, akaratos, szabályokat kevésbé betartó, akkor egy határozottabb, erőteljesebb személyiségű óvónő fogja tudni nagy valószínűséggel jobban kezelni, viszont ha túlérzékeny, félénk a gyerek, akkor egy melegebb, lágyabb óvónéni lehet számára a megfelelőbb.
Tehát fontos az óvónő személyisége, majd az iskolaválasztásnál is hasonló szempontokat fognak mérlegelni, de egyet azért ne felejtsenek el, hogy a gyermek most kezdi el a saját felnőtté válását, ami arról is szól, hogy meg kell tanulnia a különböző személyiségű emberekhez sikeresen alkalmazkodnia, kapcsolatot teremteni velük. Ezen a hosszú tanulási úton neki kell végigmennie, közben érik majd sikerek is, kudarcok is, és a szülő nem állhat ott mindig mellette, nem egyengetheti mindig az útját, hogy az a legideálisabb legyen. Hiszen majd az egyre önállóbbá váló, majd a felnőtti életében sem csak pozitív élményekkel fog találkozni és az nem lesz mindig konfliktusoktól mentes, így a szülőknek ebben a tanulási folyamatban is segíteniük kell gyermekeiket.
A beszoktatási időszak az óvónők számára sem egyszerű feladat, hiszen különböző családi háttérből érkező különböző személyiségű gyerekekhez kell megtalálniuk a kulcsot, így a beszoktatás összeszokást is jelent a gyerek és az óvónő számára. A szülő segítheti ezt az összeszokást, ha minél több mindent elmond az óvónőnek a gyermekéről, tulajdonságairól, szokásairól, aki így könnyebben rá tud hangolódni a gyermekre, megfelelőbben képes majd reagálni az egyes viselkedéseire.
Segíti a jó gyerek-óvónő kapcsolat kialakulását, ha a szülő megbízik az óvónőben, ha pozitívan, nyitottan viselkedik vele, ez példamutatást jelent a gyerek számára, így várhatóan ő is pozitív attitűddel, együttműködően fog viszonyulni az óvónőhöz.
Mennyi ideig tartson a beszoktatás?
Az óvodapedagógusok szerint ez nem 1 vagy 2 hét, hanem talán egy év is az óvodával való ismerkedésről szól. Hiszen a beszokás nem csak azt jelenti, hogy reggel könnyen leválik a szülőről, nem sír, napközben játszik, eszik, alszik, hanem a gyereknek az oviban nagyon sok személlyel /gyerek, óvónő, dajka/, tárggyal, az épülettel, szokásokkal kell megismerkednie, valamint sok új szabályhoz kell megtanulnia alkalmazkodni. Nem várhatjuk, hogy mindez 1-2 hét alatt könnyen menjen a gyereknek. Mindezt még az is befolyásolja, hogy óvodába kerülés után gyakrabban megbetegszenek, és csak néhány napos otthonlét után is szinte elölről lehet kezdeni a beszoktatást. A beszoktatás időszakában a gyermekek kisebb nagyobb mértékben instabillá válnak, hiszen el kell szakadniuk a biztonságot jelentő forrástól, a szülőtől, ami lelkileg megterhelő számukra, ez vezethet testi, immunrendszeri legyengüléshez. Így könnyebben elkapják a különböző betegségeket, hiszen a közösségben számtalan új bacival találkoznak, amikkel korábban otthon nem. Előfordulnak az egyéb, ún. pszichoszomatikus betegségek, ill. inkább tünetek, pl. a már szobatiszta gyerek újra elkezd bepisilni, vagy hirtelen belázasodik egyéb tünet nélkül, vagy reggel hasfájásra, hányingerre panaszkodik stb. Ha ezek a tünetek gyakran előfordulnak, vagy átmeneti megjelenésük után nem szűnnek meg, akkor érdemes szakemberrel megbeszélni a problémát, mert ezeket a tüneteket a szorongás hozza létre. Azt jelzik, hogy valami nem jó a gyereknek, amit ilyen testi tünetnyelven fejez ki.
S végül
Fontos, hogy ne sürgessék a beszoktatást, de ne is nyújtsák, a reggeli elválás kedves, szeretetteljes, de határozott legyen. Ezt akkor képes a szülő könnyebben véghezvinni, ha ő már túl van a korábban említett felkészülésen, de ha még szorong, ha még nem akar leválni gyermekéről, nagy valószínűséggel a gyerek is sírva fog kapaszkodni bele.
Fontos a következetesség is, néhány napos kudarc, reggeli sírás, a gyerek könyörgése /hogy ne menjenek oviba/ esetén ne tegyék, hogy napokig megint otthon maradnak, aztán újra kezdik a beszoktatást, mert ez inkább a szülő bizonytalanságát jelzi, és a gyerek erre rá fog játszani.
Én is szülő vagyok, nekem is nagyon fájó volt sírva otthagyni a gyermekemet az oviban, de a sírás feszültségoldó is, úgyhogy ha kimennek az óvodaajtón, sírjanak nyugodtan Önök is egyet.
Remélem, e néhány gondolat segít abban, hogy gyermekük könnyebben megszokja az óvodát, hogy szeressen járni, s jól érezze magát az óvodai életben.
Amennyiben a kezdeti nehézségek után is még problémákat tapasztalnak, az óvodai faliújságon található tájékoztatóban szereplő elérhetőségemen keresztül kérhetik a segítségemet.
Czvik Éva
óvodapszichológus