Iskolaérettség, beiskolázás
Nemrég került be gyermekük az óvodába, s máris itt a következő izgalom teli időszak, hogy szülőként döntsenek arról, a gyermekük a tanköteles korba lépve menjen-e iskolába, vagy maradjon-e még egy évig óvodában. Vajon mi lenne a számára a legjobb?
Jogszabályi háttér
Ehhez a döntéshez nézzük meg előbb, hogyan rendelkezik erről a megváltozott jogszabály. A köznevelési törvény szerint az a gyermek, aki augusztus 31. napjáig betölti a hatodik életévét, tankötelessé válik, de ez nem jelenti azt, hogy el is kell kezdje az iskolát. Ebben a kérdésben is fontos a párbeszéd a szülők és az óvónők között, mi szolgálja legjobban a gyermek érdekét. Amennyiben véleménykülönbség van a beiskolázást illetően, a szülő is és az óvoda is kérheti a pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottságának vizsgálatát, ahol az iskolára való alkalmasságra a szakemberek javaslatot tesznek. Így ezen életkorú gyermekek, ha rendelkeznek az iskolába lépéshez fejlettséggel, megkezdhetik az első osztályt, ha viszont bizonyos területeken még fejlődésre szorulnak, további egy évig óvodai nevelésben részesülhetnek.
A törvény szerint viszont, ha a gyermek augusztus 31. napjáig a hetedik életévét betölti, csak a szakértői bizottság vizsgálata és javaslata alapján maradhat még egy évig óvodában, tehát nagyon indokolt esetben.
Van még egy ritka, de a törvény alapján engedélyezett lehetőség, hogy ha a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget eléri, a kormányhivatal a szülő kérelmére a szakértői bizottság véleménye alapján engedélyezheti, hogy a gyermek hatéves kor előtt megkezdje a tankötelezettség teljesítését.
Mikor iskolaérett a gyermekem?
Inkább fogalmazzunk úgy, hogy mikor éri el a gyerek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, alkalmasságot. Ebben nem lehet éles határvonalat húzni, a szakértői bizottság szakemberei is sokféle helyzetben (kiscsoportos, egyéni), változatos feladatokkal igyekeznek megállapítani a gyermekek fejlettségi szintjét, melyek alapján javaslatot tesznek a beiskolázással kapcsolatban.
Néhány szempontot részleteznék, milyen alapvető feltételei vannak az iskolai alkalmasságnak, melyekre, ha a szülők odafigyelnek, segíthetik a döntésükben.
- Testi érettség, fizikai alkalmasság: Megfelelő testi fejlettség (kb. 110 centi magas, kb. 20 kg súlyú). Az alakváltozás megindult (a gyermek alakja megnyúlik), s megkezdődött a fogváltás. Kialakult a kézdominancia, vagyis egyértelművé vált, hogy a gyerek bal vagy jobbkezes. A mozgás összerendezettebbé vált, a finommozgás kifejezetten fontos az írástanuláshoz. A gyermek nem fáradékony (már nem igényli a délutáni alvást), nem beteges.
- Pszichés alkalmasság: A gyermek várja az iskolát, időnként „iskolásat” játszik. Örömet jelent számára (hogy képes megcsinálni) a rábízott feladat elvégzése, s a tevékenységet nem hagyja félbe. Képes társaival és a felnőttekkel kapcsolatokat kialakítani és fenntartani. Elfogadja a felnőttek kérését, irányítását, képes a szabályok betartására.
- Értelmi fejlettség: Képes 15-20 percig egy tevékenységre figyelni (mese, rajzolás stb.). Rövidebb verseket, meséket megjegyez és elmond. Tisztában van közvetlen környezetével (lakóhely, szülők neve stb.), megnevezi a napszakokat, napokat, évszakokat, s azok főbb jellemzőit. Magabiztosan számol 1-10-ig, helyesen használja a több-kevesebb fogalmat. Egyszerű összetett mondatokban is képes magát kifejezni. Ne legyen beszédhibás.
- Szociális érettség: Képes a monotónia tűrésre, hosszabb ideig egy helyben ülni. Könnyen feladathelyzetbe hozható, s feladattartása is kialakult (befejezi a feladatot, s nem kezd másik tevékenységbe). Önálló tevékenységre képes, egyre kevesebb segítséget igényel. Teljesítménymotivációja is kialakult.
Gondolhatják most azt, hogy vajon nem várunk-e el túl sokat a gyermekektől? A fentebb felsorolt képességek, készségek az életkorral, s az idegrendszer fejlődésével általában spontán is kialakulnak. Viszont a szülők szerepe is nagyon fontos abban, hogy a gyermeküket otthon felkészítsék az iskolai életre, ami nem azt jelenti elsősorban, hogy komoly „iskolásdi” foglalkozásba kényszerítsék. A családok mindennapi élettevékenysége során is számtalan lehetőség kínálkozik a gyerekek fejlesztésére, pl. a közös étkezés alkalmával hajtogasson szalvétát (finommozgás fejlesztése), tegyen ki annyi evőeszközt, ahányan esznek (számolás fejlesztése), vagy az erdőben sétálva megfigyeli, hogy az adott évszaknak mik a jellegzetességei (általános tájékozottság) stb.
Nem könnyű döntés a szülő részéről, hogy gyermeke mikor kezdje az első osztályt. Sokéves pszichológusi munkám során sokszor tapasztaltam, hogy a szülők sietették az iskolába való kerülést, még ha a gyerek nem is érte el a szükséges fejlettségi szintet, mintha ezzel saját szülői alkalmasságuk kérdőjeleződne meg. Máskor viszont a minden szempontból iskolaérett gyerekeket akarták visszatartani az óvodában, mondván, hadd játsszon még. Nyilván ezek a szélsőséges esetek, s azt gondolom, hogy a döntéshez egyrészt a szülőknek reálisan kell értékelni gyermeküket, másrészt célszerű az óvónők véleményét is kikérni. S ha még ekkor is bizonytalanok, a pedagógiai szakszolgálat szakembereinek segítségét is kérhetik a helyes döntés meghozatalában.
Miért olyan fontos az iskolaérettség kérdése
Amelyik családban van iskolás gyerek, pontosan tudják a szülők, hogy az iskolában sokkal nagyobb követelményeknek kell megfelelniük a gyerekeknek. Ott már jóval kevesebb a játékidő, nagyobb hangsúlyt kap a tanítási órákon való részvétel és teljesítés. Egy gyengébb testi fejlettségű, fáradékony gyereknek ez fizikálisan is nagy megterhelést jelent. Az óvodában még megtehette, hogy a különféle foglalkozásokon nem vett részt, hanem helyette játszott, az iskolában viszont kötelező az órákon a feladatokat végeznie, még ha nincs is kedve hozzá. Így, ha a gyerek szociálisan még nem érett (feladattudat, munkamotiváció hiánya), különféle magatartási problémákkal (bohóckodás, forgolódás, feladat megtagadása stb.) fog „tiltakozni” a számára (fejletlenségéből adódóan) túlzott elvárásokkal szemben. Az óvodában nem kapott negatív értékelést, ha nem sikerült szépen a rajza, ha nem tudta a verset pontosan elmondani, az iskolában viszont már pozitív és negatív visszajelzést kap a teljesítményére. Így, ha az értelmi képességeiben még néhány területen lemaradás tapasztalható, ami miatt az iskolában nem tud úgy teljesíteni, tanulási nehézség alakul ki, s a kudarcok miatt óhatatlanul magatartási problémák is megjelennek (szorongás, dac, agresszivitás stb.).
Így az iskolára való alkalmasság, az iskolába lépéshez szükséges fejlettség minél pontosabb felmérése, megállapítása – a fenti néhány példa alapján is – azért nagyon fontos, hogy szülőként is megtegyenek mindent gyermekük érdekében, s hogy megelőzzék, ill. minimálisra csökkentsék a későbbi iskolai beilleszkedési, tanulási, magatartási problémák kialakulását.
Amennyiben a témával kapcsolatban további kérdésük merülne fel, vagy tanácsot szeretnének kérni, az óvodában elhelyezett elérhetőségemen keresztül kereshetnek meg.
Czvik Éva, óvodapszichológus