Kedves Szülők!
Óvodapszichológusi munkám egyik fontos feladata az 5. életévüket betöltött gyermekek ún. szűrővizsgálata, melynek fő célja a prevenció, vagyis a későbbi esetleges tanulási nehézségek kialakulásának előrejelzése, kiszűrése.
Ez a vizsgálat több területet, képességet érintő feladatsorból tevődik össze, s az egyik ilyen blokk a motoros, vagyis mozgásos próbákból áll. Az egyes feladatok végzése során nem az a fő szempont, hogy milyen ügyesen tud a gyermek fél lábon szökdelni, milyen pontosan képes a tapsolás mintákat utánozni, ujjait bizonyos sorrendben összeérinteni.
Sokkal lényegesebb megfigyelni a mozgásuk összerendezettségét, koordinációját, saját testével kapcsolatos téri tájékozódást (bal-jobb, fent-lent, előre-hátra stb.), a kéz és ujjkoordinációjának készségét. Emellett természetesen képet kaphatunk arról is, hogy milyen a gyermek megfigyelő, emlékező képessége is a feladatvégzés során.
Szoros korreláció, összefüggés tapasztalható a mozgásvizsgálat, valamint a logopédiai és fejlesztő pedagógiai vizsgálatok eredményei között. Vagyis a mozgásvizsgálat során elért gyengébb eredményt a további vizsgálatok is megerősítik, mely azért lényeges, mert a későbbi tanulási teljesítményt negatívan befolyásolhatják.
S itt térnék át a gyermekkori mozgás fontosságára, ami kihat a gondolkodásukra és az egész személyiségfejlődésükre.
Az idegrendszer érése a mozgás fejlődésével szoros egységben valósul meg. Az idegrendszer fejlődése újabb és újabb mozgásformák megjelenését teszi lehetővé, ezeknek a mozgásoknak a gyakorlása pedig visszahat az idegrendszerre, elősegíti fejlődését, érési folyamatait. Nem véletlen, hogy 3 éves korig a gyermekkori intelligencia legbiztosabb mérőeszköze a gyerek mozgásfejlődésében rejlik.
A 3-4 éves korú gyermek szinte egyfolytában mozog, szinte megállás nélkül, fáradhatatlanul, ami ebben az életkorban teljesen természetes és az egészséges fejlődést igazolja. A gyermek három éves koráig leginkább a mozgás segítségével szerez ismereteket a világról és az őt körülvevő környezetről, az érzékszervi-mozgásos tanulás időszaka ez, az un. cselekvésbe ágyazott gondolkodás ideje. A gyermek a sokféle és gyakori mozgással tulajdonképpen ösztönösen fejleszti saját magát, felkészíti agyacskáját a későbbi tanulásra.
A szakemberek szerint a mai gyermekek idegrendszerének sokkal több ingert kell feldolgoznia, de ehhez minél több mozgásra lenne szükség. Már kora gyermekkortól sok információt gyűjtenek tévéműsorokból, értenek a számítógéphez, a memóriájukban pedig rengeteg képet tárolnak. Ám a sok ismeret begyűjtése elveszi az időt a mozgástól, így e téren hátrányban vannak a korábbi generációkhoz képest. Pedig a mozgásészlelésnek, a térérzékelésnek, a kézügyességnek vagy az egyensúly-érzékelésnek kulcsszerepe van a gyermekek teljesítményében. A bukfenc, a hinta, az egyensúlyozást fejlesztő gyakorlatok az idegrendszer harmóniáját, a koncentrációs képességet alapozzák meg.
Az is megfigyelhető, hogy mivel a gyermekeket rengeteg inger éri, az agyuk állandóan pörög, információt dolgoz fel, emiatt gyengébbek türelemben, késleltetésben és önkontrollban is.
Ezért a szülőknek fontos feladata, hogy segítsék gyermekeiket ebben a tanulási folyamatban, igyekezzenek elegendő lehetőséget és teret biztosítani nekik a mozgáshoz. Hogyan segíthet ebben a szülő?
Néhány egyszerű tanácsot javasolnék:
- hintáztassák sokat, amennyit csak lehet – ez lehet az anya ölében, hagyományos hintában, vagy körhintában a játszótéren – a hintázó mozgás fejleszti a gyermek egyensúlyrendszerét, ezáltal erősíti az idegrendszert is
- ettől sokkal hatékonyabb az un. csepphinta, ami otthon a szobában is megoldható, melynek fő előnye, hogy nemcsak az előre-hátra, hanem a tér minden irányában képes stimulálni, ingerelni az idegrendszert, s ezzel fejleszteni a bal-jobb agyfélteke összerendezettségét
- de elővehetjük gyermekkorunk játékait is: pl. ugróiskola, hullahopp karika, ugrókötél, kézretekerős-madzagos játékokat, melyek mind rendkívül olcsó és szórakoztató módjai a gyermekek fejlesztésének, mert közben fejlődik a szem-kéz, szem-láb koordináció, a nagymozgás, és a gyermekek mozgásigényét is kielégítik.
Kellemes és sok mozgást kívánok mindenkinek!
Czvik Éva
óvodapszichológus